Zsuzsu mesél
Alábbi cikkünkben egyik önkéntesünk, Krénusz Kata készített interjút Majoros Zsuzsuval, a Cromo Alapítvány projekt koordinátorával és a Bögrefónia csapatának lelkes és oszlopos tagjával.
Kata
Mi volt a legnagyobb kihívás a projekt megtervezésében, elindításában?
Zsuzsu
Mind a Spiritusz, mind a Cromo csapatának nagy részéről elmondható, hogy fogyatékkal élőkkel eddig csak elvétve foglalkozott, néhány projekt erejéig. Ez rendben is van így, mivel egyik szervezetnek sem ők az elsődleges célcsoportja, ettől függetlenül a kíváncsiság és az elszántság régóta megvan mindannyiunkban. Ezért az egyetlen félelmünk az volt, hogy hogyan fogunk tudni kommunikálni, illetve együtt dolgozni a különböző csoportokkal anélkül, hogy bármilyen kisebb-nagyobb szakmai hibát elkövetnénk, sérülne bármilyen szempontból egyik-másik résztvevőnk. De szerencsére, empatikus lényekként leküzdöttük ezt a félelmünket és mindenkivel nagyon gyorsan megtaláltuk a közös hangot! (No persze ebben önkénteseink is nagy segítséget nyújtottak ám!)
Kata
Hogyan választottátok ki az érdekvédő szervezeteket, akikkel végül felvettétek a kapcsolatot?
Zsuzsu
A Bögrefóniát korábban, részben más stábbal, de elindítottuk már egy pályázaton, ahol nem sikerült nyernünk, így nem tudtuk megvalósítani a terveinket, álmainkat. Nem adtuk fel és beadtuk a Norvég Civil Támogatási Alap Akciópályázatára is a projekttervünket, ahol már sokkal inkább elnyerte a bírálók tetszését, szakmai támogatását.
Szerencsére nem kellett nulláról kezdenünk, a korábbi egyeztetések miatt már megvolt az a masszív mag, akit érdekvédőként szerettünk volna bevonni a kezdetektől, tudtunk alapozni a régi megkeresésekre. Úgy gondoltuk, hogy a több kisebb szervezettel kapcsolatban álló érdekvédők könnyen tudnak mozgósítani fogyatékkal élő csoportokat, tudják, hogy kiket érdekelhet ez a projekt. És így még az a veszély sem fenyegetett bennünket, hogy esetleg kimaradnak a toborzásból potenciális résztvevők csak azért, mert nem az ő intézményüket kerestük meg…
Az együttműködés még mindig folyamatosan alakul, színesedik, van olyan érdekvédőnk, aki szívügyének tekinti a projektet és személyesen is részt vesz benne, de mi azoknak is nagyon hálásak vagyunk, akik kezdetben segítettek találni egy konkrét intézményt, csoportot, amivel megkezdhettük a munkát és szorosabbra fűzhettük az együttműködést.
Kata
Mi volt a legnagyobb félelmed azzal kapcsolatban, hogy fogyatékos emberekkel fogsz együtt dolgozni?
Zsuzsu
Igazából csak az, amit az előbb kifejtettem Neked. Bíztam a saját, illetve a csapat empatikus képességében, és abban, hogy mindannyian annyira szeretjük ezt a projektet (már-már ijesztően) és annyira szeretünk együtt dolgozni Mindenkivel, aki arra nyitott, hogy igazából bíztunk benne, hogy nem lesz semmilyen gondunk a megvalósításnál. És eddig (lekopogom), nem is volt!
Minden csapat más és más, ahogyan minden ember is, így folyamatosan tudunk egymástól tanulni, napról napra jobban figyelünk egymás jelzéseire, legyen szó bármelyik fogyatékkal élő csoportunkról. Figyelünk a gesztikulációnkra, a mondataink megfogalmazására, egyszóval mindenre, ami segíti a hatékony kommunikációt.
Ami még a jövő zenéje, az az, hogy hogyan tud majd együtt dolgozni a fellépéseken a négy, nagyon különböző képességű és szükségletű csoportunk. Izgulunk, de nem félünk!
Kata
Melyik csoporttal a legkönnyebb dolgozni?
Zsuzsu
Nem tudok erre konkrétan válaszolni. Mindenki másban jó és mindenkinek más a könnyű. Van, akinek a dobolás, van, akinek a tánc, ritmusgyakorlatok, van, aki a személyiségével varázsol el mindenkit, aki körülötte van... A célunk pont az, hogy mindenki azt csinálhassa ebben a projektben, amiben igazán jól érzi magát. Éppen ezért mindenkivel könnyű együtt dolgozni, a maga módján és nyelvén.
Kata
Melyik csoport volt a legnyitottabb a projektre?
Zsuzsu
Hogy erre a kérdésedre mi a „jó” válasz, az nagyon sok mindentől függ… Nyilván akik több művészeti projektben vettek már részt, több helyre járnak el a saját csoportjukkal, azoknak könnyebb elfogadtatni minden újat, minden „kívülről jövőt”. Ezért a nyitottságbeli különbség nem is annyira a személyek, illetve csoportok, mint inkább az érdekvédő és intézményi működés hozadéka. És ilyen értelemben nagyon szerencsések vagyunk, mert mindegyik csoport mögött áll egy szerető, támogató csapat, akik hozzásegítik a résztvevőinket ahhoz, hogy nyitottak legyenek és hogy minél több szerepben és projektben kipróbálhassák magukat.
Kata
Köszönöm!
Zsuzsu
Én is köszönöm!
